9. Fejezet - Aranyló fények

(Kép: Chatgpt)

Az éjszakai fények bearanyozták a Szajna vizét. A hideg esti szél belekapott Rosalie hajába, mire ő fázósan összedörzsölte kezeit és a távolba nézett. A várost fehér hóréteg fedte be, és az egész olyan ünnepélyesnek tűnt hirtelen. Rosalie elmosolyodott és gyorsított léptein. Hamar elért a metróhoz, és beszállt. Fáradtan lerogyott az egyik ülésre és nézte, ahogy az ablakon túli világ elmosódik szeme előtt. Aztán azon kapta magát, hogy már a lakásuk ajtaja előtt áll és hevesen felrántja a zárat. Mintha eltűnt volna a fáradtsága rohant be a szobába, egyenesen André karjaiba. Miután megcsókolta őt, André megkérdezte kér-e valamit.

- Nem - válaszolta és úgy érezte már mindent megkapott, amire vágyott.

Miután összeköltöztek mindenki sejtette, hogy nemsokára egy párt alkotnak majd. És igazuk lett, Rosalie és André hamar összemelegedtek. Azóta elválaszthatatlanok lettek, legszívesebben a nap minden percét együtt töltötték volna. André, így régen látta már a családját. Testvérei is örültek volna, ha olyan jó kapcsolatuk van, mint bátyjuknak. Karinának Viktor óta két barátja volt. Az elsővel egy bulin jött össze, miután már majdnem egy éve nem volt senkije és ezt nem bírta tovább. Tehát ez nem volt igazi szerelem, így nem voltak együtt túl sokáig. Aztán később találkozott egy fiúval, aki szintén kertészmérnöknek tanult. Vele elég sokáig járt, de aztán egyre többet veszekedtek és végül szakítottak. A seb még friss volt, így Karina kissé irigykedett Andréékra. De nem mondta el ezt senkinek. Már nem az a lány volt, aki a szülinapi buliján sértegette Violát és Viktort, mert nemsokkal előtte szakítottak. Azóta felnőtt és visszafogta magát. Talán túlzottan is, ami azért nem volt jó, mert a problémáit nem mondta ki és belülről őrölték fel, mígnem nem bírta tovább és rázúdította valakire. Ez történt a legutóbbi barátjával is, amiért azóta is magát okolta.
Robert, mint kisöcs, a család legféltettebb tagja volt sokáig. Ez okozta, hogy később kezdett el önállóan viselkedni, mint a testvérei. De aztán hirtelen nagyon lemaradottnak érezte magát, mert ekkorra nővére és bátyja már felnőttek. Ő, pedig még csak gimnazista volt, és a szárnyait próbálgatta. Így mikor Rosalie és André összejött, ő is kissé irigy lett, mivel neki még sosem volt barátnője, de már nagyon szeretett volna egyet. És még André szüleiben is megfordult az irigység gondolata, bár ezt egymásnak se vallották be, mikor megjelent az "álompár".

Rosalie és André talán éreztek valamit a család irigységéből, de kisebb dolguk is nagyobb volt ennél. Miután Rosaliet egy munkahelyi leépítés alkalmával kirúgták, szorgosan keresgélt az interneten állásajánlatok után. Legalább is akkor, amikor nem volt otthon André, mert az együtt töltött időt nem akarta erre pazarolni. Aztán jöttek az állásinterjúk, de az állást nem idáig egyszer sem kapta meg. Így nem igazán tudott örülni a fiatal pár, amikor a tavasz közeledtével még mindig hideg volt és esett a hó.


Rosalie nehéz helyzetben találta magát, mivel nem volt munkája. Ami önmagában nem lett volna tragédia, máskor is előfordult már, hogy váltania kellett. Most azonban - valószínűleg az elhúzódó gazdasági válság miatt - hiába keresett, nem talált új munkát.A baráti, ismeretségi körében már mindenkivel beszélt, de eddig még senki nem tudott megoldást adni a problémájára,Sok oka volt annak, hogy mielőbb munkát találjon. Valamiből élnie kellett. Nem akart kiesni a folytonosságból, a gyakorlatból. Meg az egész napos semmit tevés nem volt Rosalie életformája.Egy munkahely elvesztése soha sem jön jókor, de most a lehető legrosszabb kor jött.Igazából most jutottak el odáig Andréval, hogy az együtt lakásból előre léptek az egy pár együttélése stádiumba. André nagyon kedvesen, megértően fogadta Rosalie problémáját. Vigasztalta, tartotta benne a lelket, biztosította őt arról, hogy átsegíti a nehéz helyzeten, akár anyagi támogatással is. Átmenetileg amíg nem rendeződnek a dolgok. Mindez jól esett Rosalienek, de nem kért belőle. Mióta a saját lábára állt mindig csak magára számított. Meg fontos is volt neki ez a kapcsolat. Hosszú távra tervezte és úgy tűnt neki André is. Nem akarta, hogy az anyagi gondok miatt az érzelmi életük is sérüljön esetleg. Nem akart függeni senkitől, mert a függő helyzet kiszolgáltatottságot eredményezhet és nagyon nem akart kiszolgáltatva lenni senkinek. Az anyagi függetlenség biztonsága fontos volt számára.Nem akart kiesni a gyakorlatból sem. Az ő szakmájában - rendezvény szervező volt - fontos volt, hogy benne legyen a szakmai vér keringésben. A rendezvény szervezés sikeressége - egyéb szakmai szempontokon kívül - a szakmai kapcsolatokon is múlik. Nagyon gyorsan változnak a dolgok, a személyek a szakmai körökben. Ha sokáig nincs jelen valaki, mire újra kezdi a munkát egy egészen más szakmai környezetben találja magát. A sikeres szakmai munkát erősen befolyásolja, ha az energiák egy részét a új helyzet felmérésére kell fordítani. Már pedig egy munkánál nagyon fontos, hogy sikeres legyen.Egy ideig jó volt, hogy nem kellett minden nap elmenni otthonról, megszabadult a munka terhétől, de aztán... Rosalie maga is meglepődött, hogy mennyire nem érzi jól magát munka nélkül. Meglepődve tapasztalta, hogy annak ellenére, hányszor ábrándozott korábban arról, hogy milyen jó lenne ha nem kellene dolgoznia, most hiányzott neki a munka okozta siker élmény. Egészen más dolog - állapította meg - úgy élvezni egy hosszú szabadságot, hogy tudja, ha vége visszamehet a munkájához. De most csak a szabadság volt és nem volt hová visszamennie. Soha sem fogja elfelejteni azt az érzést, amikor utoljára hagyta el a munka helyét. Amint ment haza olyan volt mintha légüres térben közlekedne, mintha nem a földön járna, hanem lebegne, de nem a boldogságtól- ahogy mondani szokták, hogy 2 méterrel a föld fölött jár- ha nem a bizonytalanságtól, a talajt vesztettségtől. És ennek már két hónapja és még mindig sehol semmi.
Most már ott tartott, hogy ha csak egy kicsit is hasonlít a munka az elképzeléseihez, elvállalja. Ha nem kell kellemetlen következményekkel járó kompromisszumot kötnie.

Rosalie befejezte a fürdést és öltözködni kezdett. Állás interjúra ment ma reggel. Kellemes idő volt ennek nagyon örült. Egyrészt lehetett csinosan öltözni, nem kellett attól félnie, hogy az eső vagy szél tönkreteszi a frizuráját. Ázott veréb módon megjelenni nem nyerő pozíció. Másrészt nem kellett félni a front hatástól, ami megnehezítheti a tárgyalás sikeres kimenetelét. Egy jó nevű rendezvényszervező ügynökséghez igyekezett. Hírből ismerte a céget, de még nem dolgozott velük. Némileg más volt a profiljuk, mint Rosalie előző munka helyének, de ez nem okozhatott gondot.,Igyekezett szépen felöltözni, hogy megjelenésével is elősegítse a sikert. Megfontolt, megbízható, ámde lendületes vállalkozó szellemű munkaerő benyomását akarta kelteni, mint ahogy az is volt.Sokáig töprengett, hogy mit vegyen fel. Végül egy mélyvörös egyenes - majdnem, hogy cső -nadrágot és egy vörös, szürke, fekete és ciklámen színekben pompázó blúzt vett fel. Megfordult a fejében, hogy felkaphatna blézert is, de úgy gondolta a bő blúz az élénk, de nem tiritarka színeivel jobban kifejezi a lendületességet, amit reprezentálni akar. Egy fekete magassarkú köröm cipővel és a egy vörös táskájával egészítette ki az öltözékét. Vigyázott rá, hogy a táskája és a cipője még véletlenül se legyen azonos színű. A jelenlegi trend szerint az az érettebb, konzervatívabb hölgyek viselete. Már pedig ő fiatal és lendületes és az "ide nekem az oroszlánt is" hatást akarta kifejezni, hogy már a belépésekor lássa a főnöke, hogy ő, Rosalie az az egyetlen ember aki az állásra alkalmas. Elég sokáig tartott, amíg elérte az ügynökséget. Ezalatt tökéletesen megnyugodott.A cégnél egy barátságos kinézetű titkárnő fogadta. Azonnal bemehetett a főnökhöz, amit jó jelnek vett. Nem várakoztatták meg, amit sok helyen meg szoktak tenni. Úgy tűnik itt megbecsülik a munkatársakat.Az irodában egy megnyerő külsejű 30-as évei közepén járó férfi fogadta, - talán túlságosan is - széles mosollyal.
A kölcsönös bemutatkozás után a férfi hellyel kínálta Rosaliet.- A hirdetésünkre beküldött pályázata alapján került sor az ön kiválasztására. Az önéletrajza és a motivációs levele alapján alkalmasnak látszik az általunk felajánlott munkára - kezdte a beszélgetéstGaston Bresson(a bemutatkozás alkalmával kiderült így hívták a férfit).A tanulmányait megfelelőnek találjuk. Azonban nem derül ki sem az önéléletrajzából sem a motivációs levélből mennyire végzett önálló munkát. Ugyanis nekünk olyan munkatársra van szükségünk aki nagy projekteket önállóan tud elvégezni. Az is hiányzik, hogy tulajdon képen mi volt a beosztása. Azt látom, hogy nagy feladatokban vett részt, de azt nem, hogy ebben milyen szinten működött közre. Erről szeretnék bővebb információt kapni. Rosalie mély levegőt vett, amit rögtön meg is bánt. Még úgy tűnik valami nehéz kérdést kapott. Ami sajnos igaz is. Ezt azonban nem akarta Bresson orrára kötni. Mivel hazudni sem akart, megmondta az igazat. - Önállóan dolgoztam, asszisztensi beosztásban.Bresson szemöldökei a homloka közepére szaladtak.- Ezt, hogy csinálta? Miért volt asszisztens, ha önállóan tudott dolgozni?- Ez volt sz első munkahelyem a főiskola elvégzése után. Nem tudtak más beosztásba felvenni. Az volt a megállapodásunk, hogy ha megfelelően végzem a munkámat előléptetnek. Azonban ez nem következett be.- Miért nem?- kérdezte Bresson.- Mr. Bresson, nem kellemes nekem erről beszélnem.- Gaston - mondta vigyorogva Bresson, akinek tetszett, hogy a lány zavarba jött. A lány is tetszett neki és kapóra jött, hogy megszorongathatta egy kicsit.
- Mondjon el mindent. Nem lehetnek titkaink, ha együtt akarunk dolgozni. Tisztán kell látnom ki a munkatársam. Miért nem léptették elő, ha jól dolgozott? - Gaston, hogy oldja a feszültséget nevetve hozzátette - Megpofozta a főnökét?Rosaliet megnyugtatta Gaston nevetése. Ő is nevetve mondta:- Nem, nem vagyok pofozkodós. Az ok sokkal prózaibb. Amikorra sorra került volna az előléptetésem, némiképp megváltoztak a viszonyok a cégnél.- mondta Rosalie és elhallgatott.- Ki vele - biztatta Gaston - mi történt?- Felvettek egy másik munkatársat, aki rokona az egyik nagyfőnöknek és neki adták a projekt manageri állást. Így engem már nem tudtak kinevezni.- És a bizonyíték a jó munkájára?- Három év alatt míg ott dolgoztam megduplázódot a fizetésem. Megkaptam a projekt manageri bért.- Hűha - füttyentett Gaston- ez szép. De miért nem írta meg az önéletrajzában, hogy asszisztens volt?- Nagyon sok jót hallottam a cégükről és nagyon szerettem volna és most is nagyon szeretnék itt dolgozni. Arra gondoltam, hogy ha megírom, hogy asszisztensi beosztásban dolgoztam eleve nem hívnak be egy önálló munkakörre szóló interjúra.-vallotta be őszintén Rosalie.- De hát, hogy gondolta, hogy erre nem fognak rákérdezni egy interjú során?- Tudtam, hogy rá fognak kérdezni, de úgy gondoltam, hogy egy személyes megbeszélésen megtudom magyarázni.- Bízott a személyes vonzerejében? - provokálta Gaston.- Igen, bíztam, de ezt neked nem fogom bevallani, nagyon nyomulósan vigyorogsz, ami nem tetszik, de el kell tűrnöm, mert szükségem van az állásra.- gondolta Rosalie, hangosan azonban azt mondta - Abban bíztam, hogy ha kiderül az igazság minden rendben lesz.- Rosalie, szereti a kihívásokat?- Ha ésszerűek. - Lenne itt egy feladat, amiben megmutathatná, hogy mit tud. Jövő hónapban lesz a müncheni sör fesztivál. Egyik sör gyártó cég részvételét kell megszerveznie. Vállalja?- Hát elég rövid az idő, de természetesen vállalom, egy megfelelő csapattal.- Akkor üdv a csapatban. Én leszek a csapatod. Jövőhéten utazunk Münchenbe fölmérni a terepet.Addig itthon megismerkedsz a céggel akit képviselünk.- Köszönöm Mr. Bresson, nem fog csalódnia munkámban.- Már kértelek, hogy Gastonnak szólíts és azért váltottam tegezésre, mert elvégre közvetlen munkatársak leszünk.- mondta Gaston a közvetlen szót erősen hangsúlyozva.- Rendben, Gaston.- mondta Rosalie hűvös, üzleti mosollyal. - Rendben, akkor holnap már kezdhetsz is, mert sürget az idő. Tudsz kezdeni holnap?- Természetesen.- Akkor viszlát holnap.Rosalie kissé kábán, a dolgok ilyen gyors leforgásától vegyes érzelmekkel indult haza.Amikor haza ért, leült és elgondolkozott a történtekről. Pontról pontra végig vette a történteket. Örült, hogy megkapta az állást, de Gaston viselkedése zavarba ejtette. Nem tudta eldönteni mi lehet a férfi szándéka. Jól látta, hogy Gaston nyomult, vagy csak próbára akarta tenni, hogy Rosalie milyen lány. Olyan aki a nőiségét is bedobva akar sikereket elérni vagy a munkájával.Rosalie még mindig ezen rágódott amikor megérkezett André.-Szia, hát Te miért vagy ilyen elgondolkodó- kérdezte, amint meglátta Rosaliet. - nem sikerült az interjú?
- De, sikerült, holnap kezdek.- Akkor mi a baj?- Nem tudom.- válaszolt Rosalie. Még soha nem került hasonló helyzetbe mióta Andréval együtt voltak. Nem tudta mit és hogyan mondjon el Andrénak, nem tudta, vajon hogy reagálna rá- És mivel maga sem volt tisztában mi is a helyzet nem akarta Andrét ezzel traktálni. Így csak dióhéjban mondta el a tényeket.André nem örült Rosalie utazásának. Különösen, hogy a főnökével kettesben utazik. Bár nem akart féltékenynek látszani, meg azt sem akarta, hogy Rosalie azt higgye, hogy nem bízik benne, de azért megkérdezte:- Mi a benyomásod az új főnöködről?- Semmi különös, nem túl kitárulkozó egyéniség, egy beszélgetésből még nem tudtam messzemenő következtetéseket levonni.- mondta és ez nagyon is igaz volt. Igazán ő sem tudta hova tegye a férfit.- Hogy hívják?- Gaston Bresson.- Harmincas, sármos, behízelgő modorú férfi - kérdezte André.- Harmincas, de hogy sármos, meg behízelgő lenne azt nem mondanám - mondta óvatosan Rosalie. - Ismered?- Csak hírből, furcsa fazon hírében áll. Ezzel nem nyugtatta meg Rosaliet. Mindeketten elgondolkoztak és nem folytatták tovább a beszélgetést.