Karina lufikat erősített a házkülönböző pontjaira. Robert fújta a lufikat. Unokatestvéreik közül, Bert (15) porszívózott, Valéria (12) megterítette az asztalt, Lilla (19) port törölgetett. Az anyjuk Nicol (44) főzött. A férje, Eric Bloom (45) éppen bevásárolt. Karina és Robert szülei is készülődtek: Clare (49) mosogatott, Vendel (53) bekapcsolta a díszégőket. Csak André nem vett részt a készülődésben. Még "dolga" volt.
André telefonált. Az arca először ideges lett, majd felhívott egy másik telefonszámot. Nemsokára megkönnyebbültebbek lettek a vonásai. Odament Benék házához, és becsöngetett. Látszott rajta, hogy kicsit izgul. Ben nyitott ajtót, majd beljebb hívta. André nyugodt arcot vágott. Az ajtó becsukódott.
Markékhoz, nemsokára megérkeztek az első vendégek: Gemék voltak. Ez nem csak a pontosságukból, hanem abból is adódott, hogy szemben laktak. Miután elkezdtek beszélgetni, máris újabb csengetés hallatszott. Karina két új osztálytársa volt az: Henrietta és Dorottya.
A lányok beszélgetni kezdtek, ettek-ittak. Vendelnek csörgött a telefonja. Felvette, pár perc múlva üzleti ügyben elment. Az arca kissé ideges volt, de most már a feleségéé is- őt is beavatták a titokba, csak a gyerekeket nem. Mintha a nagybácsi is tudott volna valamit, bár mostanában nem náluk lakott, de telefonon furcsa hosszú beszélgetéseket vitt véghez. A többi rokon csak gyanakodott, de egyelőre nem feszegették az ügyet.
Viola nagyon jókedvű volt, mintha szerelmes lett volna. Néha Viktorra pillantott, mire a fiú volt, hogy mélyen a szemébe nézett, vagy egyszerűen csak elmosolyodott. Viola a nővérére is jelentőségteljesen nézett. A nővére izgatott volt, aztán kiment telefonálni.
- Mindenki telefonál?- kérdezte Viola Karinától.
- Igen, ez furcsa-válaszolt Karina helyett Valéria.
Viola oldalát - már amióta megismerte Markékat- furdalta a kíváncsiság, hogy vajon miért költöztek ide. Kapóra jött, hogy pont Karina közelében volt. Azt azonban furcsállta, hogy kérdésére Karina helyett a húga válaszolt. De azért nem adta fel. Persze nem akart modortalanul, ajtóstól rontani a házba. Így nem tért rögtön a tárgyra.
- Gyakran rendeztek bulit? - kérdezte Karinától.
Karina helyett megint Valéria válaszolt.
- Persze természetesen.
- Mindig ennyi vendéget hívtok?
- Persze - válaszolt megint Valéria.
No, ezzel nem megyek semmire, gondolta Viola.
- Karina- most már hangsúlyosan Karinához szólt- nem hiányoznak a régi barátaid?
Karina mintha álomból ébredne, végre elért a füléhez a kérdés.
- Nagyon hiányoznak.
Amint kimondta rögtön rájött, hogy udvariatlan volt vendégével és hozzá tette:
- De hát majd itt is lesznek jó barátaink. - mondta Karina.
A pillanatnyi megtorpanás a válaszban nem kerülte el Viola éberségét. Viola szeretett mindenben titkot vélni és összeesküvés elméleteket gyártani. Most is titkot szimatolt.
- Bretagneiból jöttetek, ugye?- kérdezte.
- Igen - felelte Karina.
- Szerettél ott lakni?
- Nagyon- mondta, hangja elragadtatással volt teli.
- Milyen volt a házatok?
- Gyönyörű.
- Mesélnél róla?
- Nehéz szavakkal leírni. - mondta Karina. - Egy nagy ősfás parkban volt a ház. Nem is ház volt, hanem egy igazi kúria. A fák adtak keretet az egésznek, U alakban álltak a ház körül, tavasszal, pedig minden virágba borult. A szomszéd házak is mind nagyon szépek voltak. Nem ilyenek, mint az itteniek. Itt minden sima, egyszerű, modern. Ó ha láttad volna...
Húha - gondolta Viola- itt van valami titok.
- Muszáj volt elköltöznötök?- vágott bele a közepébe Viola.
- Sajnos igen.
- Miért?
- Hát apa vállalkozása... - kezdte a választ Karina.
Ebben a percben Valéria aki résen volt megijedt, hogy a Karina a régi házon való nosztalgiázásba annyira belemerült, hogy elvesztette az óvatosságát és valami olyat mond, amit nem kéne, így közbevágott:
- Apa vállalkozása itt Párizs közelében sokkal sikeresebben működhet. - hadarta szinte ordítva.
Karina mintha révületből ébredne összerezzent és rájött, hogy majdnem elszólta magát. Hálásan nézett húgára.
Viola elégedetten nyugtázta, hogy szimatja a titokkal kapcsolatban jó volt.
Nem akarta tovább feszegetni a témát. Mára megelégedett ennyivel. Majd megbeszéli a nővérével Isabellával és egy alkalmas időpontban, amikor Karina nem emlékszik rá, hogy majdnem elszólta magát tovább folytatja a nyomozást.
Ám ha akarta volna sem tudta folytatni a témát, mert a szemfüles Valériának mindenre volt gondja.
- Lányok gyertek Elek bácsi leült a zongorához. Nincs kedvetek live musicra táncolni? - és még mielőtt bármelyikük azt mondhatta volna, hogy nincs magával húzta Karinát és Violának is intett, hogy jöjjön. De ő inkább maradt.
Csillogó hópihék szállingóztak az esti fényben. A bulinak vége volt. A vendégek, autóval távoztak.
Kivéve, akik a közelben laktak.. Violáék is hazamentek. Viola, egyre csak a hallottakon törte a fejét. Otthon leült az adventi koszorú mellé. Pár percig nézte, a gyertya ugrándozó lángját, majd ráborította a koppantót. Nemsokára vékony füstcsík buggyant ki alóla. Felemelte a koppantót. A füst szürke csigavonalakba rendeződve táncolt, mint valami gonosz szellem. Olyan, aki el akarja takarni az igazságot, hogy titkokat teremthessen. De mire jók a titkok? Itt abba is hagyta a gondolatmenetet, mert megszakították. A nővére kérdezte, hogy kér-e enni.
Nem kért, teleette magát a bulin. Ivott, fogat mosott, átöltözött, és lefeküdt. De nem aludt el még egy jó darabig.
André fáradtan ért haza. Most már sokkal többet tudott. Apjával eldöntötték, hogy beavatják az egész családot. Másnap így is tettek. A rövid bevezető után, André vette át, apjától a szót:
- Megtudtam, hogy Vicky tényleg a szomszédunk és megkapta a csomagot, csak V.Julie átvert, mert neki ez volt az érdeke. Ben is és Vicky is normálisak, nem úgy, mint ahogy azt Julie mondta. A lényeg, viszont sajnos az, hogy megszűnt a kapcsolat, az egyik legfontosabb beszállítóval. Így újat kell keresnünk.
A család szinte minden tagja ötleteket próbált mondani, de egyik sem volt megfelelő.
- Nekem van már egy jó ötletem - mondta Vendel.
- Mi az? - kérdezték szinte kórusban a többiek.
- Össze kéne állni Gemékkel, már beszéltem is Ferenccel, a család fejével, és mivel az ő cégüknek is voltak mostanában gondjai, helyesnek tartotta az ötletet.
Másnap különös napra ébredt Viola. Megtudta ugyanis, hogy az apja cége - lehet hogy - összeolvad a Mark családéval. Iskola után ki is faggatta az apját és így sokkal többet megtudott a Mark családról. Azt, azonban még az apja sem tudta megmondani, hogy pontosan miért is költöztek ide Markék.
- Azt hiszem, hogy üzleti okokból. Valamiért, szerintem eladósodás miatt, el kellett adniuk a házukat. De erről nem beszélt sokat Vendel.
Miután befejezte a faggatózást, gondolataiba mélyedt. Bár amikor legutóbb beszélgettek Isabellával, nem vallotta be, de Isabella eltalálta, neki tényleg bejött Viktor. De a dolog egyoldalú volt. Késő lévén fölment a szobájába. Az emeleten a galériáról nyíltak a lányok szobái és a vendégszoba.
A szülők hálószobája földszinten volt a nappali és a könyvtárszoba mögött. Ablakai az oldalkertre néztek. Így a szülők eléggé távol voltak a lányoktól.
Ez így jó is volt. A két lány szobája között volt a közös fürdőszobájuk. Esténként a fürdőszobára nyíló ajtókat sokszor nyitva hagyták és zavartalanul beszélgettek elalvás előtt.
Violának most nem volt kedve beszélgetni. Szerencséjére Isabella már végzett a fürdőszobában. A szobájában volt és Viola örömére nem kezdeményezett beszélgetést.
Így amikor végzett a lefekvés előtti teendőkkel, lefeküdt és a sötétben a semmibe meredve felidézte a buli számára lényeges történéseit.
Nem a Karinával történt beszélgetést. Most nem gondolt a vélt titokra sem.
Sokkal inkább lekötötte gondolatait a szerelem. Már amennyiben a semmit annak lehet nevezni.
Violának másnap az iskola szüneteiben, bőven volt, min gondolkoznia. Először is a szerelmi ügyén, másodszor, hogy mi lesz, ha az apja és Markék cége összeolvad. A sok gondolkozás, a következő napokban is része volt az életének. Hét végére, az is kiderült, hogy a két cég eggyé válik. Már be is adták a szükséges papírokat. Violának tehát inkább a szerelmén gondolkozott. De nem jutott egyről a kettőre. Nem tudta, vajon Viktornak tetszik-e ő? Inkább azt gondolta, hogy nem. Nem elég csinos, Viktor biztos kiszúrt már magának valaki mást, aki szebb, mint ő. Sőt kedvesebb, bájosabb, és merészebb nála. A merészséget, úgy értette, hogy ő nem mert odamenni Viktorhoz. A másik lány biztos odament, beszélt vele. Viktornak meg bejött, és kész már járnak is - Viola hirtelen rájött, hogy a saját agyszüleménye miatt kitol önmagával. Ezért rögtön dühös is lett magára. Rosszkedvűen sétált fel-alá a szobájában.
Nem lehetett mit tenni, újra elkezdődött egy tanítási nap: hétfő.
De ez azért valami jóval is kecsegtetett. Újra látta Viktort. És még valami, már csak két hét és 4 nap volt karácsonyig. Viktor kedves volt violával. Viola ezért azt gondolta: még van remény.
Aztán kedd, és szerda. Viola egyre reményteljesebb lett.
A Mark család összes tagja el volt foglalva. Volt, aki, a céggel, volt aki a tanulással. De volt aki, már a karácsonyra készülődött. A múlt héten rengeteg papírt beadtak, de a dolog nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszott. Vagy ha nehéznek látszott, még nehezebb volt.
Kedden este Gemék vacsorához készülődtek. Szerették a közös vacsorákat. Törekedtek rá, hogy együtt egyenek, de ez nem mindig sikerült. Különösen most, hogy az üzleti ügyek kedvezőtlen alakulása miatt a szülőktől sokszor még este is dolgoztak.
Általában jó hangulatú vacsoráik voltak. Nyílt beszédes család volt a Gem család.
Most azonban komor hangulat ülte meg az ebédlőt. Látszólag mindenki az evéssel volt elfoglalva. De csak látszólag. Mindenki törte a fejét valamin.
Ferenc a délelőtt folyamán közte és Mark Vendel között lezajlott beszélgetésen törte a fejét.
Muszáj volt vele beszélnie, mert nem tudta mire vélni, hogy a cégbíróság még nem adta meg az engedélyt az új közös vállalkozáshoz. Már 3 hete késett a cégbejegyzés.
Viola törte meg a csendet.
- Hogy áll a közös vállalkozás ügye?- kérdezte.
Ferenc összerezzent, mint akit tetten értek. Olybá tűnt mintha Viola olvasott volna a gondolataiban.
- Mennek, megyegetnek a dolgok - mondta Ferenc mosolyogva. Nyíltan hazudni azért nem akart. - Tudod hogyan működnek a hivatalok, nem kapkodják el. - tette hozzá.
Isabella is a cég ügyön törte a fejét. Csak Ő nem volt olyan cserfes, mint, Viola és nem akart rákérdezni ilyen nyíltan a szüleinél, hogyan is állnak a dolgok. Meg mivel Ő már majdnem felnőtt volt tartott tőle, hogy a szülei nem fogadták volna el a direkt rákérdezést. De ha már terítékre került a dolog ő is kérdezett:
- Megkapták már Markék a bretagne-i területi adóhivataltól a "0"- adótartozást igazoló okiratot?
Elég tájékozott volt ahhoz, hogy tudja, a nélkül nem kapnak engedélyt a közös cég beindításához.
Leona- a mindig fegyelmezett nyugodt, minden helyzetben kitűnően viselkedő Leona - leejtette a súlyos ezüst villát, ami iszonyatos éles fémes csörömpöléssel landolt a márvány padlón.
- Nem ... nem tudom, délelőtt még nem kapták meg - mondta vontatottan és kényszeredetten Ferenc.
- De hát nekem azt mondtad minden rendben van - bukott ki szinte visítva Leonából a felismerés, hogy itt bizony bajok vannak. Nem feszegette azonban tovább a dolgot, nem akarta a férjét még kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Persze, hogy rendben vannak a dolgok- válaszolta Ferenc- Attól, hogy kicsit késnek a papírok.
Violában beindult a kombinálás.
- Apa egyáltalán miért kellett fuzionálnunk Markékkal? – kérdezte.
- Egy cégbővítés mindig jó eredményeket hozhat. - mondta Ferenc.
Ahá, gondolta - Isabella, "hozhat" nem hoz. Tehát már csak a remény van meg az üzleti fellendülésre. Hát már nem olyan biztos Apja a dolgában, mint amikor a Markék bulija után föllelkesülten elmesélte a "nagyszerű" ötletet.
- Ne felejtsétek el, hogy a több lábon állás mindig stabilabb üzletvitelt jelent. Ha nem megy az ékszer és műtárgy részleg, lehet támaszkodni a fűszer üzletágra. A mai nehéz világgazdasági helyzetben nem igen vesznek ékszert és műtárgyat az emberek. Borsa és vaníliára mindig szükség van. - próbálta humorral élét venni a dolognak Ferenc.
- Aha, vaníliára meg borsra a paprikás krumpliba, mert az emberek már csak egyszerű kajákat esznek, nem ínyencségeket, amihez keleti fűszerek kellenek- vágott közbe ingerülten Isabella. - Már eléggé felnőttnek érezte magát, ahhoz, hogy ne tűrje, hogy hülyítsék.
- De Apa, amikor kitört a világgazdasági válság, tavaly meg tavalyelőtt mindenki ékszert és képeket akart vásárolni akkor most miért mondod, hogy visszaesett a kereslet- akadékoskodott Viola.
Ha ő egyszer rászáll, egy témára ameddig nem tiszta minden számára nem hagyja abba a kérdezést.
- A válság kezdetén mindenki értékálló cuccokba, ékszerbe, műtárgyba, ingatlanba akarja tartalékolni a pénzét, de a válság közepén meg a vége felé senkinek sincs már szabadon felhasználható pénze, így sajna a mi cikkeink iránt csökken a kereslet.
Ingatlan, csapott bele Leona agyába a felismerés. Izgatottságában, mert hirtelen akarta feltenni a kikívánkozó kérdést - a mindig nyugodt, megfontoltan viselkedő Leona feldöntötte a vizes poharát.
A család döbbenten nézett rá. Nem tapasztalták még soha, hogy Leona így viselkedett volna.
De Ő nem figyelt rájuk.
- Lehet, hogy Markék még nem tudták eladni a bretagne-i ingatlanjaikat? Miből lesz akkor most fedezetük az cég újra indításához? - kérdezte Leona. És izgatottságtól magasra felcsúszott elcsukló hangon csaknem visítva folytatta. - adótartozás, tőke hiány, mi lesz még ebből?
- Ugyan drágám rémeket látsz, ne izgasd fel magad. - nyugtatgatta Ferenc - Minden rendben lesz. Az üzleti élet nem sétakocsikázás, inkább hasonlít egy dimbes-dombos vidéken való kiránduláshoz. Egyszer egy kicsit lejjebb, egyszer egy kicsit följebb. Nem most kezdtem a szakmát, meg fogjuk oldani.
- Én még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a közös cég feltétlenül szükséges. - akadékoskodott Viola.
- Dugulj már el - szólt rá Isabella. Látta, hogy a szüleinek kínos ez a beszélgetés. Viola úgy sem tud változtatni a dolgokon, akkor meg minek idegesíteni a szülőket.
Apja is anyja is szeretettel nézett a nagyobbik lányukra, aki megmentette a helyzetet.
Csendben vacsoráztak tovább. Mindenki emésztette a vacsorát és a beszélgetést.
Isabella mélyen elgondolkozott. Mi lett volna, ha még azt is elmondja a családnak, amit az egyik évfolyamtársától hallott az egyetemen Markékról. Amikor ma délelőtt mesélt a srác Markékról, nem nagyon figyelt oda. Na, majd holnap rákérdez, és este megkérdezi, Apját mit tud erről. Nem lett volna jó, ha ma hozakodik elő, amikor meglehetősen hiányosak az információi.
Na, majd holnap....
Már csak 4 nap volt hátra karácsonyig. A meglepetés, az volt, hogy kiküldtek, a hivataltól egy papírt, hogy engedélyezik a cégek összevonását, csak még be kell menni a hivatalba, és aláírni egyes papírokat. Természetesen kell mindkét cégtől egy-egy személy, és ha ez meg van, már csak várniuk kell "pár napot", és a két cégből, egy cég lesz.
Viktor a folyosón ült, Viola egyik barátnője elnevette magát, amikor elsétáltak Violával, Viktor előtt. Mikor kicsit arrébb mentek, Viola megszólalt:
- Min nevetsz?
- Csak Viktoron, én drukkolok neki.
- A focimeccs miatt?
- Dehogy is. Csak kíváncsi vagyok, mit válaszol Karina a levelére.
- Karina? - Viola csodálkozva nézett barátnőjére. Csak nem?! Ugye nem?! Ugye nem teljesült be a rémálma?!
- Igen, Karina. Még nem is tudsz róla? Szerelmes levelet írt neki Viktor.
Ne... - gondolta Viola .- Igazam volt, de hangosan csak ennyit mondott:
- Aha. Megyünk matekra?
- Jó. - mondta osztálytársnője, majd odarohant egy másik lányhoz és neki is elmondta a híreket.
Karina, izgatottan ment haza. Lilla, mindent kiszedett belőle és elmondták a híreket Lilla húgának, Valériának is. Bert is meghallotta, és nevetett rajtuk, de közben irigykedett unokanővére "sikerére". Ugyanis az a lány, aki neki tetszett már foglalt volt, a régi szerelme meg Bretagneiban maradt.
Robert is megtudta a híreket nővéréről, de ő nem szólt sokat ehhez. Ő még kicsi volt.
Este Andréból is kiszedték, hogy kezd összejönni, Isabellával. Igazán azon az estén ismerkedtek, össze miután André Benéknél is volt.
- Jaj mindjárt itt a szünet, aztán meg új év - sopánkodott Lilla- és még pasim sincs.
- Gyorsan telik az idő, de én örülök, hogy itt a szünet- mondta Valéria. Ő is kinézett már magának valakit, de úgy tűnt az a valaki már más lányba szerelmes. Nehéz egy ilyen új osztályba. Mármint, ami neki új a többiek meg már ismerik egymást. Mindenkinek megvan a maga barátja, szerelme. Neki meg nincs. Persze barátokat még talált, de hát szerelmet még nem. Na de neki van még ideje. Lilla az elköltözésük miatt szakított volt barátjával, mert a fiúnak nem tetszett a költözés, és összevesztek, hogy miért nem marad vele Lilla, hiszen már felnőtt.
A vacsoránál, az is kiderült, hogy Elek bácsi is talált magának valakit, és azzal költözött össze: ezért nem jön haza.
Viola nem volt mérges Karinára bár megfordult a fejében, hogy még csak most jött és máris összejött valakivel. Mérges viszont nem volt, ha Viktornak Karina tetszik legyenek boldogok.
Ezt már megint úgy mondta, mintha már házasodnának. A lényeg, a lényeg: Karina azt mondta csajos körben, hogy neki bejön Viktor és ezt levélben a fiúval is közölte.
Aznap szünetben meg ebédnél, egymás mellé ültek. Kezdett alakulni, az ő "love story"-juk.
Markékhoz, nemsokára megérkeztek az első vendégek: Gemék voltak. Ez nem csak a pontosságukból, hanem abból is adódott, hogy szemben laktak. Miután elkezdtek beszélgetni, máris újabb csengetés hallatszott. Karina két új osztálytársa volt az: Henrietta és Dorottya.
A lányok beszélgetni kezdtek, ettek-ittak. Vendelnek csörgött a telefonja. Felvette, pár perc múlva üzleti ügyben elment. Az arca kissé ideges volt, de most már a feleségéé is- őt is beavatták a titokba, csak a gyerekeket nem. Mintha a nagybácsi is tudott volna valamit, bár mostanában nem náluk lakott, de telefonon furcsa hosszú beszélgetéseket vitt véghez. A többi rokon csak gyanakodott, de egyelőre nem feszegették az ügyet.
Viola nagyon jókedvű volt, mintha szerelmes lett volna. Néha Viktorra pillantott, mire a fiú volt, hogy mélyen a szemébe nézett, vagy egyszerűen csak elmosolyodott. Viola a nővérére is jelentőségteljesen nézett. A nővére izgatott volt, aztán kiment telefonálni.
- Mindenki telefonál?- kérdezte Viola Karinától.
- Igen, ez furcsa-válaszolt Karina helyett Valéria.
Viola oldalát - már amióta megismerte Markékat- furdalta a kíváncsiság, hogy vajon miért költöztek ide. Kapóra jött, hogy pont Karina közelében volt. Azt azonban furcsállta, hogy kérdésére Karina helyett a húga válaszolt. De azért nem adta fel. Persze nem akart modortalanul, ajtóstól rontani a házba. Így nem tért rögtön a tárgyra.
- Gyakran rendeztek bulit? - kérdezte Karinától.
Karina helyett megint Valéria válaszolt.
- Persze természetesen.
- Mindig ennyi vendéget hívtok?
- Persze - válaszolt megint Valéria.
No, ezzel nem megyek semmire, gondolta Viola.
- Karina- most már hangsúlyosan Karinához szólt- nem hiányoznak a régi barátaid?
Karina mintha álomból ébredne, végre elért a füléhez a kérdés.
- Nagyon hiányoznak.
Amint kimondta rögtön rájött, hogy udvariatlan volt vendégével és hozzá tette:
- De hát majd itt is lesznek jó barátaink. - mondta Karina.
A pillanatnyi megtorpanás a válaszban nem kerülte el Viola éberségét. Viola szeretett mindenben titkot vélni és összeesküvés elméleteket gyártani. Most is titkot szimatolt.
- Bretagneiból jöttetek, ugye?- kérdezte.
- Igen - felelte Karina.
- Szerettél ott lakni?
- Nagyon- mondta, hangja elragadtatással volt teli.
- Milyen volt a házatok?
- Gyönyörű.
- Mesélnél róla?
- Nehéz szavakkal leírni. - mondta Karina. - Egy nagy ősfás parkban volt a ház. Nem is ház volt, hanem egy igazi kúria. A fák adtak keretet az egésznek, U alakban álltak a ház körül, tavasszal, pedig minden virágba borult. A szomszéd házak is mind nagyon szépek voltak. Nem ilyenek, mint az itteniek. Itt minden sima, egyszerű, modern. Ó ha láttad volna...
Húha - gondolta Viola- itt van valami titok.
- Muszáj volt elköltöznötök?- vágott bele a közepébe Viola.
- Sajnos igen.
- Miért?
- Hát apa vállalkozása... - kezdte a választ Karina.
Ebben a percben Valéria aki résen volt megijedt, hogy a Karina a régi házon való nosztalgiázásba annyira belemerült, hogy elvesztette az óvatosságát és valami olyat mond, amit nem kéne, így közbevágott:
- Apa vállalkozása itt Párizs közelében sokkal sikeresebben működhet. - hadarta szinte ordítva.
Karina mintha révületből ébredne összerezzent és rájött, hogy majdnem elszólta magát. Hálásan nézett húgára.
Viola elégedetten nyugtázta, hogy szimatja a titokkal kapcsolatban jó volt.
Nem akarta tovább feszegetni a témát. Mára megelégedett ennyivel. Majd megbeszéli a nővérével Isabellával és egy alkalmas időpontban, amikor Karina nem emlékszik rá, hogy majdnem elszólta magát tovább folytatja a nyomozást.
Ám ha akarta volna sem tudta folytatni a témát, mert a szemfüles Valériának mindenre volt gondja.
- Lányok gyertek Elek bácsi leült a zongorához. Nincs kedvetek live musicra táncolni? - és még mielőtt bármelyikük azt mondhatta volna, hogy nincs magával húzta Karinát és Violának is intett, hogy jöjjön. De ő inkább maradt.
Csillogó hópihék szállingóztak az esti fényben. A bulinak vége volt. A vendégek, autóval távoztak.
Kivéve, akik a közelben laktak.. Violáék is hazamentek. Viola, egyre csak a hallottakon törte a fejét. Otthon leült az adventi koszorú mellé. Pár percig nézte, a gyertya ugrándozó lángját, majd ráborította a koppantót. Nemsokára vékony füstcsík buggyant ki alóla. Felemelte a koppantót. A füst szürke csigavonalakba rendeződve táncolt, mint valami gonosz szellem. Olyan, aki el akarja takarni az igazságot, hogy titkokat teremthessen. De mire jók a titkok? Itt abba is hagyta a gondolatmenetet, mert megszakították. A nővére kérdezte, hogy kér-e enni.
Nem kért, teleette magát a bulin. Ivott, fogat mosott, átöltözött, és lefeküdt. De nem aludt el még egy jó darabig.
André fáradtan ért haza. Most már sokkal többet tudott. Apjával eldöntötték, hogy beavatják az egész családot. Másnap így is tettek. A rövid bevezető után, André vette át, apjától a szót:
- Megtudtam, hogy Vicky tényleg a szomszédunk és megkapta a csomagot, csak V.Julie átvert, mert neki ez volt az érdeke. Ben is és Vicky is normálisak, nem úgy, mint ahogy azt Julie mondta. A lényeg, viszont sajnos az, hogy megszűnt a kapcsolat, az egyik legfontosabb beszállítóval. Így újat kell keresnünk.
A család szinte minden tagja ötleteket próbált mondani, de egyik sem volt megfelelő.
- Nekem van már egy jó ötletem - mondta Vendel.
- Mi az? - kérdezték szinte kórusban a többiek.
- Össze kéne állni Gemékkel, már beszéltem is Ferenccel, a család fejével, és mivel az ő cégüknek is voltak mostanában gondjai, helyesnek tartotta az ötletet.
Másnap különös napra ébredt Viola. Megtudta ugyanis, hogy az apja cége - lehet hogy - összeolvad a Mark családéval. Iskola után ki is faggatta az apját és így sokkal többet megtudott a Mark családról. Azt, azonban még az apja sem tudta megmondani, hogy pontosan miért is költöztek ide Markék.
- Azt hiszem, hogy üzleti okokból. Valamiért, szerintem eladósodás miatt, el kellett adniuk a házukat. De erről nem beszélt sokat Vendel.
Miután befejezte a faggatózást, gondolataiba mélyedt. Bár amikor legutóbb beszélgettek Isabellával, nem vallotta be, de Isabella eltalálta, neki tényleg bejött Viktor. De a dolog egyoldalú volt. Késő lévén fölment a szobájába. Az emeleten a galériáról nyíltak a lányok szobái és a vendégszoba.
A szülők hálószobája földszinten volt a nappali és a könyvtárszoba mögött. Ablakai az oldalkertre néztek. Így a szülők eléggé távol voltak a lányoktól.
Ez így jó is volt. A két lány szobája között volt a közös fürdőszobájuk. Esténként a fürdőszobára nyíló ajtókat sokszor nyitva hagyták és zavartalanul beszélgettek elalvás előtt.
Violának most nem volt kedve beszélgetni. Szerencséjére Isabella már végzett a fürdőszobában. A szobájában volt és Viola örömére nem kezdeményezett beszélgetést.
Így amikor végzett a lefekvés előtti teendőkkel, lefeküdt és a sötétben a semmibe meredve felidézte a buli számára lényeges történéseit.
Nem a Karinával történt beszélgetést. Most nem gondolt a vélt titokra sem.
Sokkal inkább lekötötte gondolatait a szerelem. Már amennyiben a semmit annak lehet nevezni.
Violának másnap az iskola szüneteiben, bőven volt, min gondolkoznia. Először is a szerelmi ügyén, másodszor, hogy mi lesz, ha az apja és Markék cége összeolvad. A sok gondolkozás, a következő napokban is része volt az életének. Hét végére, az is kiderült, hogy a két cég eggyé válik. Már be is adták a szükséges papírokat. Violának tehát inkább a szerelmén gondolkozott. De nem jutott egyről a kettőre. Nem tudta, vajon Viktornak tetszik-e ő? Inkább azt gondolta, hogy nem. Nem elég csinos, Viktor biztos kiszúrt már magának valaki mást, aki szebb, mint ő. Sőt kedvesebb, bájosabb, és merészebb nála. A merészséget, úgy értette, hogy ő nem mert odamenni Viktorhoz. A másik lány biztos odament, beszélt vele. Viktornak meg bejött, és kész már járnak is - Viola hirtelen rájött, hogy a saját agyszüleménye miatt kitol önmagával. Ezért rögtön dühös is lett magára. Rosszkedvűen sétált fel-alá a szobájában.
Nem lehetett mit tenni, újra elkezdődött egy tanítási nap: hétfő.
De ez azért valami jóval is kecsegtetett. Újra látta Viktort. És még valami, már csak két hét és 4 nap volt karácsonyig. Viktor kedves volt violával. Viola ezért azt gondolta: még van remény.
Aztán kedd, és szerda. Viola egyre reményteljesebb lett.
A Mark család összes tagja el volt foglalva. Volt, aki, a céggel, volt aki a tanulással. De volt aki, már a karácsonyra készülődött. A múlt héten rengeteg papírt beadtak, de a dolog nem volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszott. Vagy ha nehéznek látszott, még nehezebb volt.
Kedden este Gemék vacsorához készülődtek. Szerették a közös vacsorákat. Törekedtek rá, hogy együtt egyenek, de ez nem mindig sikerült. Különösen most, hogy az üzleti ügyek kedvezőtlen alakulása miatt a szülőktől sokszor még este is dolgoztak.
Általában jó hangulatú vacsoráik voltak. Nyílt beszédes család volt a Gem család.
Most azonban komor hangulat ülte meg az ebédlőt. Látszólag mindenki az evéssel volt elfoglalva. De csak látszólag. Mindenki törte a fejét valamin.
Ferenc a délelőtt folyamán közte és Mark Vendel között lezajlott beszélgetésen törte a fejét.
Muszáj volt vele beszélnie, mert nem tudta mire vélni, hogy a cégbíróság még nem adta meg az engedélyt az új közös vállalkozáshoz. Már 3 hete késett a cégbejegyzés.
Viola törte meg a csendet.
- Hogy áll a közös vállalkozás ügye?- kérdezte.
Ferenc összerezzent, mint akit tetten értek. Olybá tűnt mintha Viola olvasott volna a gondolataiban.
- Mennek, megyegetnek a dolgok - mondta Ferenc mosolyogva. Nyíltan hazudni azért nem akart. - Tudod hogyan működnek a hivatalok, nem kapkodják el. - tette hozzá.
Isabella is a cég ügyön törte a fejét. Csak Ő nem volt olyan cserfes, mint, Viola és nem akart rákérdezni ilyen nyíltan a szüleinél, hogyan is állnak a dolgok. Meg mivel Ő már majdnem felnőtt volt tartott tőle, hogy a szülei nem fogadták volna el a direkt rákérdezést. De ha már terítékre került a dolog ő is kérdezett:
- Megkapták már Markék a bretagne-i területi adóhivataltól a "0"- adótartozást igazoló okiratot?
Elég tájékozott volt ahhoz, hogy tudja, a nélkül nem kapnak engedélyt a közös cég beindításához.
Leona- a mindig fegyelmezett nyugodt, minden helyzetben kitűnően viselkedő Leona - leejtette a súlyos ezüst villát, ami iszonyatos éles fémes csörömpöléssel landolt a márvány padlón.
- Nem ... nem tudom, délelőtt még nem kapták meg - mondta vontatottan és kényszeredetten Ferenc.
- De hát nekem azt mondtad minden rendben van - bukott ki szinte visítva Leonából a felismerés, hogy itt bizony bajok vannak. Nem feszegette azonban tovább a dolgot, nem akarta a férjét még kellemetlenebb helyzetbe hozni.
- Persze, hogy rendben vannak a dolgok- válaszolta Ferenc- Attól, hogy kicsit késnek a papírok.
Violában beindult a kombinálás.
- Apa egyáltalán miért kellett fuzionálnunk Markékkal? – kérdezte.
- Egy cégbővítés mindig jó eredményeket hozhat. - mondta Ferenc.
Ahá, gondolta - Isabella, "hozhat" nem hoz. Tehát már csak a remény van meg az üzleti fellendülésre. Hát már nem olyan biztos Apja a dolgában, mint amikor a Markék bulija után föllelkesülten elmesélte a "nagyszerű" ötletet.
- Ne felejtsétek el, hogy a több lábon állás mindig stabilabb üzletvitelt jelent. Ha nem megy az ékszer és műtárgy részleg, lehet támaszkodni a fűszer üzletágra. A mai nehéz világgazdasági helyzetben nem igen vesznek ékszert és műtárgyat az emberek. Borsa és vaníliára mindig szükség van. - próbálta humorral élét venni a dolognak Ferenc.
- Aha, vaníliára meg borsra a paprikás krumpliba, mert az emberek már csak egyszerű kajákat esznek, nem ínyencségeket, amihez keleti fűszerek kellenek- vágott közbe ingerülten Isabella. - Már eléggé felnőttnek érezte magát, ahhoz, hogy ne tűrje, hogy hülyítsék.
- De Apa, amikor kitört a világgazdasági válság, tavaly meg tavalyelőtt mindenki ékszert és képeket akart vásárolni akkor most miért mondod, hogy visszaesett a kereslet- akadékoskodott Viola.
Ha ő egyszer rászáll, egy témára ameddig nem tiszta minden számára nem hagyja abba a kérdezést.
- A válság kezdetén mindenki értékálló cuccokba, ékszerbe, műtárgyba, ingatlanba akarja tartalékolni a pénzét, de a válság közepén meg a vége felé senkinek sincs már szabadon felhasználható pénze, így sajna a mi cikkeink iránt csökken a kereslet.
Ingatlan, csapott bele Leona agyába a felismerés. Izgatottságában, mert hirtelen akarta feltenni a kikívánkozó kérdést - a mindig nyugodt, megfontoltan viselkedő Leona feldöntötte a vizes poharát.
A család döbbenten nézett rá. Nem tapasztalták még soha, hogy Leona így viselkedett volna.
De Ő nem figyelt rájuk.
- Lehet, hogy Markék még nem tudták eladni a bretagne-i ingatlanjaikat? Miből lesz akkor most fedezetük az cég újra indításához? - kérdezte Leona. És izgatottságtól magasra felcsúszott elcsukló hangon csaknem visítva folytatta. - adótartozás, tőke hiány, mi lesz még ebből?
- Ugyan drágám rémeket látsz, ne izgasd fel magad. - nyugtatgatta Ferenc - Minden rendben lesz. Az üzleti élet nem sétakocsikázás, inkább hasonlít egy dimbes-dombos vidéken való kiránduláshoz. Egyszer egy kicsit lejjebb, egyszer egy kicsit följebb. Nem most kezdtem a szakmát, meg fogjuk oldani.
- Én még mindig nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez a közös cég feltétlenül szükséges. - akadékoskodott Viola.
- Dugulj már el - szólt rá Isabella. Látta, hogy a szüleinek kínos ez a beszélgetés. Viola úgy sem tud változtatni a dolgokon, akkor meg minek idegesíteni a szülőket.
Apja is anyja is szeretettel nézett a nagyobbik lányukra, aki megmentette a helyzetet.
Csendben vacsoráztak tovább. Mindenki emésztette a vacsorát és a beszélgetést.
Isabella mélyen elgondolkozott. Mi lett volna, ha még azt is elmondja a családnak, amit az egyik évfolyamtársától hallott az egyetemen Markékról. Amikor ma délelőtt mesélt a srác Markékról, nem nagyon figyelt oda. Na, majd holnap rákérdez, és este megkérdezi, Apját mit tud erről. Nem lett volna jó, ha ma hozakodik elő, amikor meglehetősen hiányosak az információi.
Na, majd holnap....
Már csak 4 nap volt hátra karácsonyig. A meglepetés, az volt, hogy kiküldtek, a hivataltól egy papírt, hogy engedélyezik a cégek összevonását, csak még be kell menni a hivatalba, és aláírni egyes papírokat. Természetesen kell mindkét cégtől egy-egy személy, és ha ez meg van, már csak várniuk kell "pár napot", és a két cégből, egy cég lesz.
Viktor a folyosón ült, Viola egyik barátnője elnevette magát, amikor elsétáltak Violával, Viktor előtt. Mikor kicsit arrébb mentek, Viola megszólalt:
- Min nevetsz?
- Csak Viktoron, én drukkolok neki.
- A focimeccs miatt?
- Dehogy is. Csak kíváncsi vagyok, mit válaszol Karina a levelére.
- Karina? - Viola csodálkozva nézett barátnőjére. Csak nem?! Ugye nem?! Ugye nem teljesült be a rémálma?!
- Igen, Karina. Még nem is tudsz róla? Szerelmes levelet írt neki Viktor.
Ne... - gondolta Viola .- Igazam volt, de hangosan csak ennyit mondott:
- Aha. Megyünk matekra?
- Jó. - mondta osztálytársnője, majd odarohant egy másik lányhoz és neki is elmondta a híreket.
Karina, izgatottan ment haza. Lilla, mindent kiszedett belőle és elmondták a híreket Lilla húgának, Valériának is. Bert is meghallotta, és nevetett rajtuk, de közben irigykedett unokanővére "sikerére". Ugyanis az a lány, aki neki tetszett már foglalt volt, a régi szerelme meg Bretagneiban maradt.
Robert is megtudta a híreket nővéréről, de ő nem szólt sokat ehhez. Ő még kicsi volt.
Este Andréból is kiszedték, hogy kezd összejönni, Isabellával. Igazán azon az estén ismerkedtek, össze miután André Benéknél is volt.
- Jaj mindjárt itt a szünet, aztán meg új év - sopánkodott Lilla- és még pasim sincs.
- Gyorsan telik az idő, de én örülök, hogy itt a szünet- mondta Valéria. Ő is kinézett már magának valakit, de úgy tűnt az a valaki már más lányba szerelmes. Nehéz egy ilyen új osztályba. Mármint, ami neki új a többiek meg már ismerik egymást. Mindenkinek megvan a maga barátja, szerelme. Neki meg nincs. Persze barátokat még talált, de hát szerelmet még nem. Na de neki van még ideje. Lilla az elköltözésük miatt szakított volt barátjával, mert a fiúnak nem tetszett a költözés, és összevesztek, hogy miért nem marad vele Lilla, hiszen már felnőtt.
A vacsoránál, az is kiderült, hogy Elek bácsi is talált magának valakit, és azzal költözött össze: ezért nem jön haza.
Viola nem volt mérges Karinára bár megfordult a fejében, hogy még csak most jött és máris összejött valakivel. Mérges viszont nem volt, ha Viktornak Karina tetszik legyenek boldogok.
Ezt már megint úgy mondta, mintha már házasodnának. A lényeg, a lényeg: Karina azt mondta csajos körben, hogy neki bejön Viktor és ezt levélben a fiúval is közölte.
Aznap szünetben meg ebédnél, egymás mellé ültek. Kezdett alakulni, az ő "love story"-juk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése