Lázas vásárlások, csomagolás, csomagok eldugdosása, bevásárló listák ellenőrzése, hogy mindenki megvett-e mindent, amit kigondolt. És főleg mindenkinek azt vette-e amit kapni szeretne. Minden beszélgetés a puhatolódzások és a finom célozgatások jegyében folyt.
Nicolék reggeliztek a szokásos módon. Komótosan szerettek volna, de valami- amit már este meg kellett volna tenni mindig reggelre maradt. Nicol ezért mindig ideges is volt egy kicsit.
Ezért összerezzent amikor Bert belekezdett mondandójába.
- Anya egyszer már elmehetnénk Provencebe a hegyek közé nyaralni.
Nicolban megszólalt a jelző csengő. Hova akar kilyukadni Bert?
- Miért pont karácsony előtt jut eszedbe a nyaralás?- kérdezte.
- Tudod, ahol az a sok kis aranyos város van a dombok tetején. - folytatta Bert figyelmen kívül hagyva anyja kérdését. - Meg csodás kertek. Meg kéne nézni az okker útvonalat is.
És csak sorolta a nézni valókat.
- Tényleg jókor jut eszedbe neked is a nyaralás. - mondta Valéria a kotnyeles lány. - Ha már utazásról beszélünk... Apa miért nem megyünk egyszer Réunionba karácsonyozni?
- Mi jut eszedbe, Ausztrália mellett van. Egy vagyon, amíg oda repülünk. - mondta az apja.
- Miért nem lenne jó?- folytatta Valéria - képzeljétek, el ilyenkor nyílik az az apró piros virágú délszaki növény, aminek most nem jut eszembe a neve. A piacok tele vannak déli gyümölcsökkel és 30 fok meleg van. Süt, a nap szikrázik a homok a tengerparton-áradozott Valéria.
- Na, jó elég az ábrándozásból. Fejezzétek be a reggelit és nyomás a suliba. Még lekésitek a buszt- fojtotta bele a szót Nicol a gyerekeibe.
Nicol reggeli után öltözködni kezdett. Ma bemegy Párizsba. Ott találkozik egy barátnőjével.
Elhatározta szerét ejti, hogy még egy pár utolsó ajándékot beszerezzen.
Csak addig meg kéne fejteni, gyerekei ábrándjaihoz mi lenne a megfelelő ajándék. Nem akart sokat költeni, mert a fő ajándékok már meg voltak.
- Eric- kérdezte a férjét- elmehetek a Peugeot-val Párizsba?
- Mért nem jó a kis Citroen?- kérdezett vissza Eric - Az a bevásárló kocsi.
- A Peugeot színe jobban illik a kabátomhoz- viccelődött Nicol. - De tényleg, annyit dolgoztam a karácsonyi előkészületeken, hagy lazítsak egy kicsit.
- Nem bánom vigyed- mondta engedékenyen Eric.
- Köszi, drága vagy- nyomott férje homlokára egy puszit Nicol.
Éppen beért a szobájába, amikor csörgött a mobilja.
Lisette volt.
- Nicol légyszi hozd el azt a Karácsonyi fatörzs receptet, amit tavaly ettünk nálatok. - kérte Lisette.
- Az évszázadosat?- kérdte Nicol.
- Igen. Abba nagyon kevés liszt kell, és csoda finom. - válaszolta Lisette.
- Ok, és akkor az Eiffel torony aljában levő kis kávézóban találkozunk. - zárta le a beszélgetést. Nicol.
Öltözködött. A tojás fehér színű harangszabású teveszőr kabátját vette fel, hozzá meggy bordó tűsarkú cipőt, ugyanolyan színű kis táskát és egy árnyalattal sötétebb nagy bevásárló táskát.
Valóban illett a mélybordó kocsihoz. Jó hátteret adott a kabátjának.
Párizsban szerencséje volt, rögtön talált helyet a parkolóban. Éppen amikor kiszállt a kocsiból, jött feléje Lisette.
- Szédületesen nézel ki - dicsérte meg Lisette barátnőjét.
- Köszi, tudod, annyira imádom Párizst, hogy megtisztelem azzal, hogy szépen felöltözöm, ha meglátogatom.
- Én akár hányszor meglátom az Eiffel tornyot mindig örülök neki- mondta Lisette. - Mi lenne ha felmennénk a toronyba és utána ülnénk be a Caféba? - javasolta.
- Nem tudom, ma még szeretnék vásárolni is egy kicsit. - mondta Nicol. - el szeretnék menni néhány karácsonyi vásárra.
- Ne izgulj, egy van itt mindjárt a Trocadérón az itt van a toronnyal szemben. - A toronyból akár ki is választhatod, mit akarsz venni- tréfálkozott Lisette. - Van a Champs-Élysées-en is egy, az is itt van nem messze. - tette hozzá.
- Persze, de szeretnék elmenni a Montmartre is. - mondta Nicol. - Ott van egy árus, fantasztikus parfümöket árul. - tette hozzá. - Lillának akarok valami finomat venni.
De azért megmászták az Öreg hölgyet (Eiffel Torony).
Csodálatos volt a látvány.
- Egyszer fel kellene jönni este is, csodálatos lehet a város a fényekben. - Mondta Lisette.
- Az tényleg gyönyörű lenne.- mondta ellágyulva Nicol. - De menjünk le, mert innen 276 méterről nehezen tudom kiválasztani mit szeretnék.
- Majd kinézel az első emeletről az csak 58 méterre van a földtől. - mondta nevetve Lisette.
- Egyáltalán tudod, hogy mit akarsz venni?- kérdezte Lisette amikor beültek a kávézóba.
- Persze - Mondta Nicol. - Már mindent megvettem, de reggel volt egy beszélgetés a gyerekekkel és néhány kiegészítő ajándékot veszek még.
És elmesélte a reggeli beszélgetést.
- Láttam az Alexandra könyvesházban egy nagyon szép, igényes, nagy képes könyvet Povence-ról. Azt megvehetnéd Bertnek. - ajánlotta Lisette.
- Ez jó ötlet. Köszi. - mondta Nicol. - Valériának majd csak kitalálok valamit. De most már rohannom kell.
- És a fatörzs recept?- jajdult fel Lisette.
- Majd nálunk eszel belőle. Mert jöttök 27-én ugye? - mondta Nicol.
De amikor látta barátnője elkámpicsorodott arcát, átnyújtotta a receptet.
- Csak vicceltem. - mondta Nicol.
Elköszöntek egymástól és ki-ki ment a dolgára.
Nicol végig járta a piacokat, amiket eltervezett. Mindent meg vett, amit gondolt. Végül is Valériának vett egy rakat réunion-i helyi specialitású gyümölcsöt. Szerencse, hogy Valéria Franciaország tengeren túli megyéjében akar karácsonyozni, ahonnan rendszeresen szállítják a helyi különlegességeket.
Még szerencse, hogy nem valami Dél Afrikai országba akar menni, onnan nem biztos, hogy be tudta volna szerezni Nicol a helyi specialitásokat.
Elégedetten rakta be a csomagokat a kocsiba és haza száguldott.
Isabella a szobájában ült, amikor megszólalt a telefon.
- Szia, Bell. André vagyok!- szólt bele az ismert hang.
- Helló! Mizu?
- Talizhatnák valamikor.
- Holnap?
- Ma nem érsz rá? - kérdezett vissza André.
- De.
- Oké, Délelőtt jó?
- Ööö... hát nem éppen. Inkább 1 után.
- Az is jó nekem. Hol?
Isabell elgondolkozott. - A Pai pizzázóban, ha neked is jó.
- Persze. Akkor, háromkor a Pizza Pai parkolójában. Várlak! - mondta André.
- Szia, megyek.
- Csao Bella- köszönt el André.
Ebéd közben Bell megosztotta családjával, hogy háromra megy a Pizza Paiba. Viola úgy is bevásárolni ment anyjával. Apja meg a céges ügyeket rendezte. Miután megebédeltek, Isabella a gép elé ült.
Kettő múlt 5 perccel, amikor Bell készülődni kezdett. Fél háromra letusolt és hajat is mosott. További készülődései háromnegyed háromig tartottak. Aztán evett, és már készülődött is. Örült, hogy nem kell sokat várnia.
Így találkoztak az étteremben.
Amikor Isabella a parkolóba ért, éppen akkor szállt ki a kocsijából André. Isabella szélesen elmosolyodott megszaporázta lépteit. A gyomrában furcsa mocorgást érzett. No csak- gondolta- ezek azok a pillangók akik akkor repkednek a gyomrunkban mikor szerelmesek vagyunk? Már ahogy a szóbeszéd mondja. Szerelmes lennék?
Éppen itt tartott gondolataiban, amikor meglátta, hogy egy lány lép Andréhoz. Egy nagyon csinos magas jól öltözött szőke mutatós lány. André kedvesen köszönt neki, és megpuszilta.
Isabella gyomrában a pillangók göcsörtös gubanccá változtak, megtorpant, menjen vagy maradjon?
Első felháborodásában el akart menni. De André már meglátta.
- Isabella- kiáltott oda.
Isabella összeszedte arckifejezését. Azt az örömöt azért nem adja meg senkinek, hogy láthassa rajta, hogy valami rosszul esik neki. Még azt hinné ez a nőcsábász,- mert hogy ebben a pillanatban ennek látta Andrét - hogy féltékeny. Na, nem azt már nem.
Közben Anrdéék odaértek.
Az idegen lány fölényesen, vonzereje teljében, diadalmasan mosolygott. Legalább is Isabella így látta.
- Szia! - puszilta meg André Isabellát.
Isabella hűvösen barátságosan köszönt és egy virtuális puszinál nem nagyobb puszit lehelt André arcára.
- Bemutatom Brendát. Brenda, Isabella - mutatta be egymásnak a lányokat André.
- Kösz, hogy eljöttél. Gyertek, üljünk be - mondta André és beterelte a lányokat a pizzázóba.
A pizzázóban, ebben a kora délutáni órában nem sokan voltak. Egy ablak melletti asztalhoz ültek.
- Isabella nem akartam a telefonban elmondani, de szeretnék kérni tőled egy szívességet. Jobban mondva nem magamnak, hanem Brendának.
Isabella várakozóan tekintett Brendára. Nem kerülte el a figyelmét Brenda meglepett arckifejezése. Mintha neki is új lenne az, amit hall.
André észrevette, hogy a lányok összenéznek.
- Tudod Brenda, amit megbeszéltünk.
- Ja, az, hát persze - mondta Brenda.
Isabella nem volt meggyőződve róla, hogy Brenda tudja, miről van szó. Most már nagyon kíváncsi volt. Nem egészen így képzelte el a délutánt. Azt hitte randira jön. Tiszta vizet akart önteni a pohárba.
- Miről van szó?- kérdezte.
- Brenda Lyonban jár egyetemre. Most kereszt féléves lesz, és ide jön tanulni Párizsba, arra a fakultásra ahol a te is tanulsz. Ő angol. Még Lyonban is nehezen ment neki a beilleszkedés. Most Párizsban még nehezebb lesz a helyzete. Arra szeretnélek megkérni Isabella légy szíves segíts neki ebben a nehéz időszakban. Te benne vagy a hallgatói önkormányzatban is segíthetsz neki eligazodni az itteni helyzetben.
Na, ezt jól kitaláltad- gondolta Isabella - egészen jó rögtönzés.
De hangosan csak ennyit mondott.
- Természetesen örömmel megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Brendának megkönnyítsem az itt tartózkodását.
Magában meg arra gondolt, hogy legalább szemmel tarthatja Brendát és kideríteni mi az igazság.
Brenda megköszönte Isabellának, hogy vállalta a menedzselését, telefonszámot és címet cseréltek és némi kis semmit mondó udvarias beszélgetés után elköszönt.
- Kösz, hogy elvállaltad ezt a feladatot - mondta André - Bár nem látszottál túl lelkesnek.
- Ó nem, csak meglepődtem, hogy társaságot is hoztál - mondta Isabella.
- Másra számítottál?- kérdezte André sármos, pimasz férfi mosollyal.
Isabellában megszólalt a vészcsengő. Azt nem tudod meg barátocskám, hogy én mire számítottam.
- Semmire nem számítottam, nem mondtál semmit a telefonba, hogy miért akarsz velem találkozni. Azt is hihettem volna, hogy moziba akarsz hívni.
Isabella mindezt társasági kedvességgel mondta, de André megértette, hogy valami nem jól alakul közöttük. Nem tudta mire vélni Isabella hűvösségét, de érezte, hogy a lány valamiért neheztel rá. Nem akart kérdezősködésekbe és magyarázkodásokba bonyolódni az még csak rontana a helyzetén. Azt sem akarta, hogy így váljanak el, mert az ilyen hűvös találkozások után nehéz a folytatás. Kapóra jött a mozi említése.
- Valóban, nem megyünk moziba? Itt nem messze az Odeonban új filmet mutattak be. Valami modern romantikus. A mindent a szerelemért a címe.
Isabella erősen töprengő arcot váltott. Pedig örült a javaslatnak. Kis várakozás után, cseppet sem lelkesen beletörődő hangon mondta.
- Felőlem mehetünk.
André megkönnyebbült. Fizettek és elmentek a moziba.
A moziban eleinte kissé furcsán érezték magukat, de a film hatására, lassan feloldódtak. André a széke karfájára tette a kezét és hopp, beleütközött Isabella kezébe. De most térjünk vissza a többiekhez.
A karácsony jól sikerült, és a szilveszter is. Aztán jöttek a tanulós napok, az iskola. A gyerekek legközelebb csak a sí szünetben kaptak egy röpke pihenésnyi időt. Karina ekkortájt meg is betegedett, de hamar kigyógyult belőle. Éppen időben, mert már közelgett a Valentin nap. Karina sokat gondolkozott, hogy mit vegyen szerelmének, Viktornak. Mert még mindig együtt voltak és ez jelentett valamit, mégpedig valami jót. Legalább is Karinának. Viola az idő múlásával kiszeretett Viktorból így nem is bánta, hogy összejött Karinával.
Karina testvérei, unokatestvérei, szülei és lelkes osztálytárs női segítségével kieszelte, hogy Raffaello-t vesz és átköt egy papírszívvel ellátott vörös masnival. Ajándékáért nagy köszönetet, egy csókot, egy rózsát, és egy szív alakú epres csokit kapott. Persze ezeket valószínűleg amúgy is kapta volna.
Valaki más is kapott ajándékot szereplőink közül. Isabella volt az, aki Andrétól kapott egy gyönyörű rózsát meg egy csillogó hajcsatot. Meg is köszönte, és nem lepődött meg, mert ott azon a Januári délutánon, a moziban megfogták egymás kezét és így ülték végig a mozit, majd egy következő randin elcsattant az első...nem pofon hanem... csók. Nem csak nem lepődött meg Isabella, hanem ő maga is adott ajándékot szerelmének.
Viola otthon ült és nézett maga elé a nyitott tankönyvére és azon gondolkodott, neki miért nem vett senki virágot? Bert is hasonlóan érzett.
Isabella és Brenda összebarátkoztak idő közben és együtt mentek vásárolgatni. A féltékenység, már eltűnt a levegőből, ha találkoztak a lányok.
Lilla még egy hűvös Januári estén elment úszni. Az úszómester mellett, egy vonzó fiatalember ült. Később kifelé menet újra a jó külsejű fiúba ütközött, aki az úszómestert az apjaként nevezte.
- Tehát az apja - gondolta Lilla.
Aki hamarosan mindent megbeszélt Karinával és Valériával. Legközelebb, mikor úszni ment, már nem látta a fiút. De az úszómester nevét meglátta egy táblán az uszodában, és hamarosan be is írta a Facebookra. Itt az ismerősei között megtalálta a fiát, név és kinézet alapján. Meg is mutatta Karinának meg Valériának. A lányoknak is szimpatikus volt, de Karina azt mondta:
- A legszexibb srác nekem Viktor.
- Tudjuk! - Válaszolták kórusban Lilla és Valéria.
Február utolsó pár hete lassan telt. A napok unalmas szürkeségébe, itt- ott vegyült valami érdekes. A lassú hivatalnokok, viszont végre valahára elvégezték a papírmunkát. A Gem és a Mark család összevont cége, íme teljesen készen állt. Mert karácsony után még kiderült, hogy van még némi papírmunka. Ők gyorsan megírták, de a hivatalnokok épp ellenkezőleg, csigalassúsággal végezték munkájukat.
Tehát két cég helyett egy cég üzemel végre valahára. Február végén a két család felnőtt tagjai kivéve Isabell és André (mert ugye már ők is felnőttek), összegyűltek.
Eközben André és Isabella randiztak. Csak sétálgattak a hűvös utcákon, majd beültek Andréékhoz. Viola az unokatestvérével vásárolgatott, hogy Andréék kettesben maradhassanak.
Karina és Valéria a szobában ültek:
- Nem tudom, mi van velünk. - Mondta Karina.
- Két hónapja együtt vagytok, az mégis valami. - Biztatta Valéria. - De miért nem tudod?
- Most kevesebbet talizunk.
- De hát múltkor még áradoztál róla. - Valéria ezt a mondatát 5 nap múlva, Március elsején is elmondta, csak az "áradoztál" szó helyett mást mondott. A beszélgetés így hangzott:
- Imádom Viktort. Ő a legjobb pasi. - kiáltotta el magát Karina a vacsoránál.
- De hát múltkor még furcsán beszéltél róla. Azt mondtad nem tudod, mi van veled. Persze örülök, ha más a véleményed.
- Ezek a szerelmi ingadozásai, mondta Karina anyja, Clare.
- Szerelem, szerelem...- morfondírozott Lilla, és egy kósza mosoly jelent meg az arcán.
- Te meg mit somolyogsz itt Lilla? - Érdeklődött Clare.
- Á semmi.
- Aki Á-t, mond mondjon B-t is! - Kíváncsiskodott (Lilla 15 éves öccse,) Bert.
- Bé. - Mondta Lilla nevetve.
- Csak nem az úszómester cuki fiacskája jutott az eszedbe? - kérdezte Valéria gonosz mosollyal az arcán. - Elképzelted a cuki...
- Tudod ki a cuki - vágott Valéria szavába Lilla- A drágalátos Petrezselyem, a te nagy szerelmed. Tudom, hogy számodra ő az aranyosság koronázatlan királya, az édes Petrezselyem, s hiába óhajtod szívét. Ő nem akar téged te szánalmas női testvér.
- Lilla!- kiáltott lányára Nicol.
- Oh, te szánalmasnál is szánalmasabb kínrímes versíró nővér, kiben nincs női vér. Elárulok egy titkot mindenkinek. Petrezselyem nem az esetem enyhén szólva.
- Ááá, nem mi?! Sajnos belezúgtál hugi. - Kapcsolódott be a vitába Bert is.
És innentől már mindenki a másikat piszkálta, és még a szülők is bekapcsolódtak. Amint hazatért André egy buliból, hirtelen a csúfolódások céltáblájává vált. Lilla például azzal tréfálkozott, hogy megcsalta szerelmét, Bert meg viccesen hozzáfűzte:
- Egy pasival mi?!
Másnap leült a Mark család beszélgetni. Meghányták-vetették a céggel kapcsolatos teendőket és megszavazták az új szlogenjüket: FŰSZEREZD GYÉMÁNTTAL! - Ékszer és fűszerkereskedő cég
André pár barátjával alapított egy zenekart még Bretagneban. Most újra találkozott velük, és bemutatta nekik Isabellát, aki jól tud énekelni. Hamar be is állt a csapatba Isabella, bár az elején még kissé félénk volt, és azt hajtogatta:
- Én nem is tudok jól énekelni. Nincs is jó hangom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése